Rólam röviden
Sziasztok! Kozek Ildikó vagyok, középiskolai matektanár és magántanár. Hatéves koromban az első tanítási napom után azt mondtam anyukámnak, hogy ha nagy leszek, matektanár akarok lenni. És bár akkor ez csak egy véletlenül elejtett, aranyos kis mondatnak tűnt, de a diákéveim alatt egyre erősebbé vált ez a meggyőződésem és most itt vagyok. :)
Hogy mi fogott meg annyira a tanításban? És miért pont a matek?
Elsős koromban zseniális érzés volt felfedezni és megérteni új dolgokat, a matek pedig erre nagyon jó terep volt. Élveztem a tanulást, kíváncsian és türelmetlenül vártam az új témákat és ami a legjobb, hogy kalandnak éltem meg!
A tanári szerepet pedig hozta magával a lelkesedésem a matek iránt. 5-6.-os koromban azon kaptam magam, hogy az osztálytársaimnak magyarázom a matekot a dogák előtt. És hihetetlenül tetszett, hogy mindenkinek más szemszögből, más kontextusban kellett tálalnom ugyanazt az anyagot ahhoz, hogy aztán ott legyen a közös siker öröme.
Hogyan lettem tanár?
8 éve vagyok magántanár és 4 éve tanítok ezzel párhuzamosan középiskolában. De hol is kezdődött mindez? 11-12. osztályos koromban kezdtem el rendszeresen másokat korrepetálni matekból és németből, a gimnázium végén pedig matek-német tanárszakra adtam be a jelentkezésem. És itt álljunk is meg egy pillanatra, mert azért közel sem volt ez annyira magától értetődő, mint ahogy látszik...
Aki állt már egyetemi felvételi előtt vagy esetleg épp most van ebben a helyzetben, az pontosan tudja, hogy ilyenkor abban is kételkedni kezdünk, amiben eddig biztosak voltunk. A jövőnkre vonatkozóan hozunk egy döntést, méghozzá a korábbi benyomásaink, megérzéseink és önismeretünk, valamint a környezetünk tanácsai és példái, esetleg ráhatása alapján. Elég stresszes, főleg ha ezek egymásnak ellentmondanak, szóval van rajtunk nyomás bőven, az a lényeg. Ez velem sem volt másképp.
Akartam lenni építészmérnök, mert nagyon szerettem házakat tervezni. Aztán elmentem nyílt napra, ami után minden akartam lenni, csak építészmérnök nem. Amikor azt mondtam, hogy matektanár leszek, a környezetemből sokan azt tanácsolták, hogyha jól megy a matek, inkább menjek pénzügyre, azzal ronggyá keresem majd magam. Ez is egy érv, gondoltam, de aztán belegondoltam, hogy egész nap egy irodában ülve csak a számok meg én romantikus magányban, na az aztán nem az én világom. Megint elkezdtem emlegetni másoknak ezt a matektanárságot. Jöttek az újabb ellenérvek, bennem pedig egyre inkább a kétségbeesés. Izgalmas, annyira elbizonytalanodtam a végére, hogy első helyen nem is matekszakot jelöltem meg, amikor le kellett adni a jelentkezést. Aztán az érettségi alatt érlelgettem magamban a dolgot és rájöttem, hogy a matek a szenvedélyem, meg kell próbálnom. Na, így kerültem matek-német tanárszakra. (A német egy külön történet, arról majd inkább egy kávé mellett mesélek...)
Az egyetemi évek alatt már nagyon vágytam arra, hogy taníthassak, a gyakorlat ideje viszont csak a 4. évben kezdődött. Ezt nem volt türelmem kivárni, úgyhogy a magántanítványaim száma ezidőalatt folyamatosan nőtt, a rövid tanítási gyakorlattal párhuzamosan pedig már óraadói állást is vállaltam egy gimnáziumban. 2022 júniusában diplomáztam, azóta egyfelől magántanárként tevékenykedem, másfelől pedig egy kéttannyelvű gimnáziumban tanítok német nyelven matematikát.
Mi a célom?
Az én célom az, hogy mindenki megtalálja azt a szemüveget, amit ha felvesz, a világot teljesnek láthatja. Ahhoz pedig, hogy megtaláljuk, legyünk kalandvágyók, merjünk tanulni, felfedezni és kalandozni a végtelenben!
Mire gimnazista lettem, már nagyon aktívan kerestem azt, hogy hol van jelen a matek az élet különböző területein. Ott volt rajtam ez a matekos szemüveg: a lényeglátás, az új összefüggések, kapcsolódások, a mindennapi kreatív problémamegoldások szemüvege. Rájöttem arra, hogy amit látok, az mind túlmutat a matekóra keretein, és rengeteget tanulhatok általuk a saját hétköznapi életemben is. A felfedezés örömét pedig szerettem volna megosztani másokkal. Ez inspirál és visz előre a mai napig.
